2018. január 21., vasárnap

Study tour a Magas-Tátrába

A nagy érdeklődésre való tekintettel röviden vázolom, hogy miért mentünk a Tátrába.
Persze nyilván fotózni, de mivel nem voltunk még arra, úgy gondoltuk, hogy első kirándulásunk alkalmával felderítjük a terepet is a későbbi fotózások érdekében. Télen amúgyis elég kiszámíthatatlan az időjárás, a fotózás emiatt elég bizonytalan volt. Tehát nem csak a terepismeret hiányzott, hanem az időjárás is beleszólt a dolgunkba.

1. nap
5-kor indultunk Piroskáék háza elől. 5-en voltunk egy kocsiban. A szállásunkat én már korábban lefoglaltam egy éjszakára. Miskolcon keresztül mentünk, így az út valamivel hosszabb volt km-ben, de időben viszont valamivel rövidebb.
Egyenesen Tátralomnicra (Tatranska Lomnica) tartottunk, innen pedig kabinos lanovkával fel Skalnaté Pleso-ra (Kőpataki tó). Felnőtt jegy: 22 euro + 2 euro deposit, nyugdíjas jegy 18 + 2. A 2 euro visszajár, ha az utazás után visszaadod a plasztik jegyet a pénztárnál.
Féltünk, hogy a hétvége miatt tömeg lesz, volt is, de nem volt vészes. A tömeg 99%-a síelő volt. 

A Kőpataki tóból semmi nem látszott, ezt tudtuk előre, mert megállt rajta a hó, de a hegyek gyönyörűek voltak. Esett a hó, mondtam is, hogy most töltekezem, olyan régen láttam már rendes hóesést. A felhők jöttek-mentek, néha semmi nem látszott a hegyekből, de néha azért fel-felbukkantak. Innen átszállással tovább lehet menni a Lomnici csúcsra lanovkával, de azt mi most kihagytuk. 
Mászkáltunk jobbra-balra, kattintgattunk, aztán beültünk az étterembe kicsit iszogatni (forralt bor 3,50 euro). Ott azért elég sokan voltak, ebédidő volt. Mi hamar végeztünk, aztán amikor kimentünk, volt egy pár perc, amikor halványan még a nap is kisütött.
Elég korán indul vissza az utolsó lanovka (15:30-kor), igyekeznünk kellett, nehogy fent rekedjünk.

A parkoló felé menet estem egy jó nagyot a vadonás új, lánctalpas hótaposó-bakancsomban. Nem történt semmi baj, pedig a fényképező is ott lifegett a nyakamban. A combizmomat húztam meg kicsit. A fényképező megúszta.

Innen kb. 15-20 perc volt kocsival a szállás Nová Lesnán (most nem jut eszembe, mi a magyar neve). Pazar, mindennel felszerelt, tágas apartman volt 2 hálószobával. Mivel mi öten voltunk, én bevállaltam a nappaliban való alvást a kanapén. Az az egy nem volt túl kényelmes, meg is írtam később a szállásadónak. Amúgy remek volt a szállás minden szempontból. Képek a szállásról (is):

Elhelyezkedés után elindultunk gyalog vacsorázni egy közeli helyre, amit odafelé szúrtunk ki a kocsiból.
Útvonal:

Alul látható az a kis telep, ahol a szállásunk volt,
a pontozott útvonal másik vége a Raimund nevű kajálda/panzió.
http://www.penzionraimund.sk/
Ennél jobb vacsorázóhelyet nem tudtunk volna kifogni sehol sem. Megkóstoltuk a Tatra teát (iszonyat erős likőr), lángot vetett tőle a torkunk, utána majdnem mindannyian omlós őzet ettünk knédlivel.

2. nap 
Nem keltünk korán, csak 6:20-kor, mert nem volt érdemes rohanni, az első lanovka 8:30-kor indul.

Aznap a Csorba-tótól akartunk fellanovkázni már nem tudom, hova. De mivel esett a hó és a hegyekből semmi nem látszott, megálltunk Ótátrafüreden (Stary Smokovec), mert előző nap egy beszédes lengyel fickó a lanovkában javasolta, hogy nézzük meg a jégszobor-kiállítást (Tatransky Dom) Hrebienokon. Ide siklóval, vagy gyalog lehet felmenni, de gyalog elég hosszú kirándulás lett volna, főleg télen. Azért sokan bevállalták, láttuk a siklóról.
Érdekes volt a jégszobor-kiállítás, majd kb. egy óra múlva visszasiklóztunk a kocsihoz és irány a Csorba-tó. A tavat itt is hó fedte, a hegyekből meg továbbra sem látszott semmi. Sétáltunk egy kellemeset, ha már itt vagyunk, aztán elindultunk hazafelé. 
Eperjesen (Presov) álltunk meg estebédelni.