2017. augusztus 31., csütörtök

Horvátország 2017, 3-10 nap - Zatoglavi csendes napjaink/2



A part
Mint már említettem, a szállásunk közvetlenül a parton volt. Nincs annál jobb, mint ki-be járni a part és az apartman között tetszés szerint és nem külön programpont a strandra menés.
A partot végig kis beton stégek tarkították, minden házhoz külön hely tartozott. Előttünk is volt saját pici stég egy rozoga nyugággyal, de Biljana megnyugtatott, hogy nyugodtan használhatjuk a szomszédjuk (egy Herbert nevű osztrák fickó) nyugágyait a szomszéd stégen. Ante pedig, egy helybéli, akiről még lesz szó, szintén biztosított róla, hogy használjuk csak nyugodtan az ő nyugágyait is ugyanazon a stégen, amin Herberttel osztozott. Mivel Ante a családjával gyakran lent volt a parton, az ő felajánlását nem mindig akartuk kihasználni. Biljana egy szem rozzant nyugágya állandóan összecsuklott, szerinte a vendégek tették tönkre, hm. Ezt még az elején mondta, kicsit fel is húztuk rajta magunkat. De aztán minden megbocsáttatott. :)
A mi picike stégünkhöz volt kikötve az a kis kétlapátos csónak, amivel annak idején az építőanyagot szállították. Én elég sokszor kerülgettem a csónakot, szívesen mentem volna vele egy kört. Elneveztem Buci Bigyónak Durrell után. A szállás leírásánál említik a csónakot, mint ami szabadon használható. Hát, ez azért nem így volt, állítólag engedély nélkül nem lehet még ilyen csónakban sem kifutni a vízre. Nem tudom, hogy ez valóban így volt-e, mindenesetre Buci Bigyó maradt a helyén továbbra is. (Nem ez volt az egyetlen dolog, ami nem stimmelt az ígérthez képest, például nem volt WIFI sem.)

Minden nap más látvánnyal örvendeztetett meg bennünket a naplemente.
Balra Buci Bigyó ringatózik a vizen, jobbra a szomszéd stég, ahol
időnk nagy részét töltöttük.
A part a stég felől, majdnem szemben a mi házunk.
Herbert vityillója
Délidő, árnyékba húzódás

Jóga szakkör minden délután a parton
(kétszer is átmentünk rajtuk)

A környező stégeken és a parton szinte mindig ugyanazok a családok jelentek meg természetszerűleg. Látásból már egy csomó családot ismertünk. Rengeteg volt a gyerek, szülők, nagyszülők, több generáció nyaralt együtt. Egyik nap egy nagymama futkosott a legkisebb unokája után, másnap ugyanez a nagyi a parton tanítgatta két nagyfiú unokáját, hogy kell a halat megpucolni. A belsőségeket és egyéb fölös részeket a vízbe dobálta, amit a sirályok kapdostak ki később. Csodálkoztam, miért nem mernek rárepülni a finom falatokra azonnal, M-nak volt igaza, féltek Ante nagydarab kutyájától, aki ott futkosott kedvenc kődarabjával a szájában. Más kutya fadarabbal játszik, ez a tengerparti kutya ugyanezt egy kővel tette meg. Sokat nevettünk rajta, ahogy a parton hancúrozott a nagy testével, miközben halálra rémítette a levegőben köröző sirályokat, meg néha minket is, akkora vehemenciával ügyködött.


A délceg Antét minden nap többször is láttuk. Kora reggel kint volt már, gyakran kifutott a motorcsónakjával és egy nagy hálós ládával, amit száraz kenyérrel pakolt meg. Ilyet már Klekben is láttunk két évvel ezelőtt. A ládát kint hagyta a tengeren, majd talán egy nap múlva kiment megnézni, hogy sikerült-e valamit fogni.
Egyik délelőtt visszahozta a ládát egy tengeri angolnával. Az összes gyerek odasereglett a fekete színű, hatalmas izomcsomó köré. Szegény angolna, elég csúnya volt, én mégis nagyon sajnáltam. Próbált kitörni a kalitkából, persze hiába. Ott fuldoklott a napon. Ante aztán elvitte, szerintem az lett a vacsora (kb. 15 embernek).


Az égbolt nap közben általában felhőtlen volt. Egyetlen napon viszont érdekes felhők gyülekeztek:



Utolsó naplementénk volt a legszebb: